Fontosnak tartjuk az állampolgári öngondoskodást, mert csak tudatos, a közügyek iránt érdeklődő, jövőképpel és felelősségtudattal rendelkező polgárok képesek sikeres társadalmat építeni. De nem feledkezünk meg a leszakadó rétegekről sem. A piacpártiság és a szociális érzékenység nem egymást kizáró, hanem kiegészítő fogalmak, hiszen nem építhetünk sikeres és versenyképes gazdaságot a leszakadó és elszegényedő rétegek felzárkóztatása nélkül. Az állam egyik legfontosabb feladata ezért az esélyegyenlőség megteremtése, amelynek fő eszköze az oktatási és a szociális rendszer. Csak rászorultsági alapú szociálpolitikát tartunk elfogadhatónak, mert minden alanyi jogú juttatás a valóban rászorulóktól von el pénzt.